Miután pedagógus végzettségemet megszereztem, összesen másfél évet töltöttem a pályán, majd egymástól nagyon különböző munkák felé sodort az élet, azonban a sors úgy hozta, hogy újból pedagógiai munkát végzek iskolában. Hosszú kitérőm során dolgoztam itthon és nyugaton is multinacionális vállalatnál, voltam légiutas kísérő, tevékenykedtem marketing területen. Az évek alatt látottak és tapasztaltak alapján fogalmazódott meg bennem, hogy az emberiség kollektíven menetel a káoszba, válságtudat nélkül.

Ma a legalapvetőbb, megkérdőjelezhetetlen értékeink tökéletes megsemmisítésének érdekében óriási erők vonulnak fel. A szabadság, egyenlőség, sokszínűség, emberi jogok jelszavainak harsogása mögött a család, a nemzeti, a vallási és nemi identitás eltörlése zajlik. Mára leginkább a gyerekek váltak egy veszedelmes, romboló erőnek az elsődleges célpontjaivá, akik a jövő letéteményesi kellene, hogy legyenek ép testben, ép lélekkel, szellemmel. A cél egyformává, identitás-vesztetté, gondolkodás képtelenné, manipulálhatóvá, hamis vágyak, aljas célok feltétlen kiszolgálóivá tenni a jövő generációit.

De mit lehet tenni legyőzhetetlennek tűnő erőkkel szemben, amelyek már a gyerekek megszerzéséért is nyíltan felvonulnak? Meg kell ismerni őket, ki kell ismerni őket, komolyan kell venni őket, és fel kell venni a harcot velük szemben. Ki kell mondani az igazságot, ami nem relatív.

A gyerekeket együtt kell megvédenünk. Az ügy rasszon, etnikumon, valláson, politikán felül áll. Mindannyiunk ügye, mert felelősek vagyunk Értük!

Magyar-történelem szakos pedagógus vagyok. Szeretem a hivatásomat, jelenleg is tanárként dolgozom, egyáltalán nem terveztem gyermekvédelemmel is hivatásszerűen foglalkozni. Az elmúlt másfél évtized azonban olyan súlyos problémákat hozott a gyerekek életébe a már eddig is meglévők mellé, hogy belső kényszert éreztem mindezzel gyakorlati módon, tevőlegesen szembemenni.

Nem én választottam magamnak ezt a feladatot, a gyerekek körében tapasztaltak egyszerűen nem engedték, hogy félrenézzek és úgy éljem tovább az életem, mintha mindezt nem látnám, nem tapasztalnám folyamatosan. Motivációt jelentett ezen kívül még, hogy egy rettenetesen problémás, önpusztítóan deviáns kamasz voltam. Sok év kellett hozzá, hogy a sebeimet kitartó munkával, önismerettel, őszinteséggel és főként az Isten-hitem segítségével begyógyítsam. Szeretnék megóvni minél több fiatalt attól, hogy az enyémhez hasonló vagy még nagyobb hibákat elkövetve, akár visszafordíthatatlanul tönkretegye magát. Márpedig az én generációmat fiatalon ért negatív vagy egyenesen pusztító ideológiai, szellemi hatások ma ezerszeres erővel és brutalitással érik a fiatalokat, hiszen az összes ilyen hatást éjjel-nappal magukkal hordják a mobiltelefonjukon.

Meggyőződésem, hogy ezt a harcot csak egyesített erővel tudjuk sikerrel megvívni. Szakembereknek, szülőknek, és a gyerekeknek is össze kell fogni, hogy legyőzzük azokat az erőket, amik a miénknél összehasonlíthatatlanul nagyobb gazdasági és érdekérvényesítő erővel rendelkezve, tudatosan teszik irányítható, boldogtalan, függő biorobotokká a gyerekeinket. Segítsük egymást, hogy segíthessük Őket, mert felelősek vagyunk Értük!